Páni a vizsga előtt

A vizsgán vagyok, néznek rám ,mint a halra akit ki kell vesézni. Mélyet nyelek alig érzem embernek magam, nem kapok levegőt, már most krízisben érzem magam. Viszaakarom tekerni az időt, menekülni, csapdába ejtett vad vagyok. Hazaakarok menni és kiütni magam.

Ugyhogy kénytelen vagyok , ha nem is viszatekerni az időt megállitani, tudni használni a titkos fegyvert. Megállni, felismerni, felmérni, védekezni, ujragondolni. Segitséget kérek felhivom a terapeutámat, kitárjuk a problémát a mélyére ássuk. Olyan mintha az agyamba kutatnánk, kellemetlen , fájdalmas , de annál hasznosabb. Kimetszük a mérgező hajtást. Elhiszem neki, hogy nem bűn az hogy máshogy müködik az agyam, nem kell megérdemeljem a pihenést.Külömben is megérdemlem , a lehetelent viszem végbe nap nap után.

Otthon előturom az ecseteimet , elvárás nélkül festek. A barátom zenéit hallgatva, hagyom hogy oldodjanak a késztetések. Lassan érzem , viszatérni önmagamat . Ismét megteremtettem a biztonságot, már nincs veszély. Azt csinálom amit szeretek, hagyom , hogy megmentsem a saját életem. Előveszem a laptopom és irok, irok amig birja a karom , irok amig jobb nem lesz. Délben megtanulok újra főzni, megtanulok enni nem kényszerből élvezni az izeket. Még nem marad bennem , de hiszek benne hogy pár nap múlva fog.

Nem tesz gyengévé, amikor kell sirok, kiengedem. Nem szégyellem , ha kell remgek és bebújok a nehezitett takaróm alá. Másnap beüt az igazság, életemben elöször teljesen megelőztem a krízist, erősít a tapasztalat. Tovább megyek , de nem azért, mert muszály. Tovább megyek , mert azt választom.