Páni a vizsgaidőszakban

Azt mondják, hogy csak vegyek levegőt koncentráljak a légzésre. Csak hagyjam abba a remegést, csukjam be a szemem aludjak, menjek el a vizsgálatra. De nehogy felmerjem vállalni a betegségem. Én csak hazaakarok menni, hozzábújni a kutyámhoz, az egyetlenhez, aki érti, Moanát nézni nutellával, és megnyugodni, kiütni magam. De azt ugye nem lehet, mert az ilyesztő a körülöttem lévőknek.

Mert ugye kívülről ez nem más, mint egy két pánikroham, és azt senki nem akarja hallani, látni amikor nemhogy sírsz, üvöltesz a fájdalomtól, amikor a barátaid is azzal jönnek, hogy inkább hivj mentőt magadra. Vagy amikor annyira elhagy a biztonságérzeted, hogy elhagyni a házat lehetetlen. Amikor a xanaxnak sincs már hatása.

Nem láttod rémálmokat amik fogva tartanak, amikor nem birok felébredni a pánikrohamokból, vagy amikor, ha 4 órát bent tudom tartani az ételt akkor sikeresnek könyvelem el a napot, amikor a tanulásba temetkezem egésznap nehogy véletlenül rosszul nézem rám a fiókból egy penge és a csuklóm mélyén találja magát.

Alig mondom, mert úgyse érted, és ha véletlenül érted csak megijedsz és lelépsz. Nem meghalni akarok csak nem fájni. Nem naphosszat veszekedni az agyammal, hogy hiába érzem lehetetlennek. Muszáj megpróbálni kitartani, akkor is, ha beleörülök. Azt mondod túlzok, nem lehet ennyire szar, mire azt felelem fél órát próbálj túl élni a fejemben. Igen, erős vagyok, ez, hogy jelenleg itt vagyok és csinálom felér egy csodával, de nem fogok neked hazudni, jelenleg nincs egy pontja a hetemnek, ami nem változhat át csak egy másod töredék alatt krízis helyzetté. Erős vagyok, mert muszály annak lennem, pont.

Tudom, hogy nem verseny, nem mérni szeretném, de ha még egyszer valaki hozzám vágja, hogy nyugi, vagy hogy mindenkinek nehéz a vizsgahét, én pofán találom vágni. Ne küldj krízis központba az nem segít, csak megakarok nyugodni és biztonságérzetet szerezni. Ne küldj pozitív posztokat az nem segít, ne szurkáld végig a bőrömet még ezredszere is tűkkel, reménykedve, hogy valami újat találsz, megígérhetem nem fogsz.

Csak kérlek ölelj át, fogd meg a kezem, bizalomra van szükségem most amikor a magamba vetett bizalmam megszűnik létezni.